ENTERTAINMENT WEAKLY - A Magyar Krónika szerzői a múlt héten médiatörténelmet írtak, amikor sikerült egy, még a tévéújságoknál is haszontalanabb nyomtatott lapot előállítaniuk, és mindezt arra a zseniális üzletpolitikára felfűzni, hogy úgyis eladnak majd egy csomót, mivel mindenki szeretne röhögni egy sort. Logikus, hiszen mi is vettünk egyet, most pedig videóval illusztráljuk, milyen érzés kézbe venni ezt a csodát. Mémügyi jelentés a kormányzati nyomtatott sajtó világából.
Először is szögezzük le: Kerényi Imre egy marketingzseni. Értelmes országban a kutyát nem érdekelne egy olyan lap, amit egy saját maga vélt magasztosságába belezöldült haveri kör jegyez, egy lap, amelybe csak pozitív dolgokat lehet írni, és amelyik olyan antimetál nyelvezettel próbál meg a kultúra élvonalának látszani, amitől a XXI. századi olvasónak az az érzése támad, hogy nem egy patinásnak szánt újságot, hanem a modorosblogot bújja. Ezzel szemben Kerényi mindössze egy levéllel elérte, hogy még mi is megvegyük az első számot, pedig a fentiekből azért egyértelmű, hogy nem mi vagyunk a célközönség. Nemrég írtunk a világ egyik legmenőbb mém-menedzseréről (igen, van ilyen: egy ember, aki mémekkel kereskedik), de ő bizony a fasorban sincs Kerényihez képest, akinek minden egyes teljesen értelmetlen mondatából két perc alatt szállóige, és sajtóhír lesz. És akkor most tessék, itt van ez a majd' 130 oldalas fényes papírra nyomott izé, és az egész olyan szürreális, hogy szinte üvölt azért, hogy mémet faragjunk belőle. Pedig egyszerűen nem lehet, mert már nincs hova tovább.
A Magyar Krónika első száma az öntömjénezés, a szerecsenmosdatás és a teljes koncepciótlanság háromszögében született. Szebb napokat látott írók és publicisták, és magukat a magyar kulturális élet reprezentatív arcainak gondoló személyek (akik maximum a hivatalos, állami kultúrpolitikának nevezett valami felelősei, a valódi kultúra meg sajnos olyan, hogy közben magasról tesz a kultúrpolitikára, meg az államra, sőt, éppen annak ellenében fejlődik) modoros írásai sorakoznak benne abszolút értelmezhetetlen szerkesztői elvek alapján beválogatott egyéb cikkek mellett. Ennek a lapnak nincs célközönsége, legalábbis abban az értelemben semmiképp, hogy a szerkesztők közül nyilvánvalóan senkit sem érdekel az, hogy ki fogja ezt elolvasni, és őt vajon mi érdekli. Több oldalnyi Várkert Bazározást és emlékművitát követően (amely esetben vitának nevezni azt, hogy egyedül Orbán Viktor a témában íródott korábbi, tehát már mindenki által ismert levelét tették be, erős eufemizmus) fél oldalas cikk számol be az Angry Birds sikeréről az okostelefonos játékok piacán, ami ugye mostanra annyira számít újdonságnak, mintha ma kiraknánk egy cikket arról, hogy a Fidesz megnyerte a választást. Tovább lapozva több oldalon keresztül női divattanácsok sorakoznak, pedig baromi nehéz elképzelni, hogy akad olyan ember, aki épp a Magyar Krónikából szeretné ellesni az idei nyári trendeket cipőfronton. Fogalmuk sincs, kit akarnak megszólítani, sőt, valószínűleg mindegy is, csak legyen jó vastag a végeredmény, látszódjon, hogy ez a belterjes közeg önmagában is képes megtölteni egy egész magazint (hogy mivel, az tökmindegy). Az eredmény ennek köszönhetően 130 oldalnyi tömény WTF élmény, olyan, amilyet ezer lájkvadász oldal sem lenne képes kiváltani hülye macskás gifekkel és ezerszer reblogolt pofára esésekkel. A fenti videóban ennek megfelelően igyekeztünk emléket állítani a magyar állami mémipar eme fantasztikus termékének.
***
Kapcsolódó:
Bencsik András nem volt kommunista
