A gasztroforradalom ellenségei - Alapanyagok - Függő Hírügynökség

northpark_sidebar.png

spoiler_1.png

 

antimetal.png

muszlimcsajok_1.png

Pereszlényi Péter Pál

UTOLSÓ VACSORA - Hiába dübörög hazánkban a gasztroforradalom, hiába az összes "flambírozott rozsomákvelő eperhabos mákhengerben" típusú koncepció, és hiába minden fúzió, az átlag magyar konyhák frontján még mindig makacsul tartja magát a régi iskola számos szörnyszülöttje, és az ipari gasztronómia mutánsa. Összegyűjtöttük a gasztroforradalom legnagyobb ellenségeit, kezdjük is mindjárt az alapanyagokkal!

vegeta1.png

 

Delikát/Vegeta

A magyar őslakosság ízfokozó esszenciája - nagyanyáink ezzel búgatják a bármely hústermékből készült vasárnapi húslevest, s mi bőséges nyálelválasztással  konstatáljuk, hogy  a  békebeli  gyermekévek  harmonikus  íze  ez, nem vitás, pedig valójában kombinált vegyszertámadás az ízlelőbimbók kiirtására. Normál esetben szárított zöldségekből kellene állnia némi sóval, de a valóság  nemzetiszín sztanioljában mesterséges ízfokozók bújnak meg a világmindenség sókészleteivel. Jah, és az megvan, mikor a nagyi unta a sparherdfényes éjszakákat s egy liter víz hozzáadásával készítette el az univerzum legpuszítóbb levesét két kanál vegetából? Gesundheit!

Margarin

Valami halovány emlékkép zizeg a memóriámban arról, hogy a második világháború idején kreálta az Egyesült Államok, mivelhogy nem jutott minden katona toastjára egységes  vajporció. Küllemre végül is beletrafáltak, de természetellenes mivoltát már jópárszor bizonyították, olyan összeesküvés-elméletekkel tarkítva, hogy pár kémiai módosítás választja csak el a tárolását végző műanyag doboztól. Legrosszabb esetben jó építőkocka-pótlék lehet, hidegebb nyarakon a szilvafa alatt.


Műanyagkapszulás "kávétejszín"

Nehéz szólni erről. Nehéz. Bizony körmönfont dolog ez, egyfajta  blaszfémia, a jó kávé ellensége. Ugye legalább annyi tejszín van ebben az izében mint a kalucsnigyár olvasztótégelyeinek a legalján (de lehet, hogy  ott  több). Veszélyes anyag voltát mi sem bizonyítja jobban, mint a bagószagú gyors- és gépíró asszonykák laokoónira torzult arcszerkezete. A pokol bugyrainak másik démona pedig e képződmény szörnyszülött  testvére, a porított kávétejszín. Egyszerűbb rögtön valami gyorsan ható bélkifordítót szlopálni, amondó vagyok. Nem mellesleg csak nekem robbant szét mindig a kezemben a kis tubus, úgy, hogy beterített mindent Kalocsától Újpestig a fehér dzsuva?

 



Surimi­ (rákimitáció)

Lépésről­ lépésre süllyedünk egyre mélyebbre az iparosított kajagyártók förtelmes mocsarába. A surimi tulajdonképpen  egy  atomfertőzött  minótaurusz  az  ürüléket  ételként  felszolgáló  cégek labirintusában. Egy dolog, hogy számtalan ízfokozót, nyomokban tojásfehérjét, kecskenyirokmirigyet, bálnaganét és szurkot is tartalmazhat, de hogy az alapjául a halizomfehérje szolgál, bizony elég ok a sírásra. És közben igazi rákkoktél alapként sózzák a jónépre! A Teremtő ilyenkor vajon mit gondol?

 

Ömlesztett sajt

A tubusos kempingsajt, meg a  jó  öreg  medvetejből  erjesztett  háromszögszeletek. Persze nem, ez csak  sztereotípia, mint az is, hogy a sörfözdékben a léalapot lagunabeachnek használja a magyar  patkánypopuláció kilencven százaléka. Ja nem, az  igaz,  bocs! Szóval visszatérve a körcikkes tejtermékre, leginkább rossz minőségű sajtokból és megannyi nitrátból tevődik össze ehetőnek épp nem nevezhető egésszé. Vannak, akik a krémsajtot főzéshez is használják, pedig minden ellene szól: a kocsonyás állag, a hullafehér szín, a semmire sem emlékeztető természetellenes íz, de akkor honnét a több évtizedes siker, a generációkat telítő pompa? Meglehet, hogy a baj az Ön szervezetében keresendő!

 

loncskrinolin.png

Löncshús, szafaládé, krinolin

Egy  kalap  alá  vesszük  a  húsipar  frankenszörnyeit,  Löncshús, te gigászi macskakaja, minden kollégista fehérjepótléka, te megmagyarázhatatlan pác­sós képződmény! Kölyökkoromban, mikor betört a B-­kategóriás horror, elfajzott filmbuziként akartunk kreálni valami nagyon elborul slashert, olyan gótikus pusztítós cuccot, amitől még mi is összepisáljuk a trapézgatyót készítés  közben. Legyártottunk egy Massza  2-őt, mert  az elképzeléshez nem párosult kellő kreatív szellem, no és mi szolgáltatta az étkezési problémákkal küszködő  sz#rkupacot? Persze, hogy a minőségi magyar löncshús. A szafaládé és a krinolin valami perverz de méretkorlátozástól szenvedő hentes rémálma lehet, vagy valami félresiklott töltési ujjgyakorlat  eredménye. Nem mellesleg a krinolin  egy francia ruhadarab  eredettörténetével  bír, úgyhogy jobb nem is firtatni mi vezethetett e keresztnévhez. A tény, hogy húst mindketten keveset láttak azt is legfeljebb a mozi híradóblokkjában. Amúgy vegánoknak javaslom szépszerével, víz és szója, persze a műbeleset kell keresni.

dsc_0332.jpg

 

Citrompótló

Ez esetben is  az otthonkában  pácolt néniréteg ugrik be, ahogy ­az amúgy kellemes­ bodzalébe pénzügyi differenciákat emlegetve ezt a tablettás déligyümölcsöt adagolják. Vagy a teába is, ha épp a kisbótból elkapkodták az élelmesebb vásárlók az igazit. Legalább nem visszataszító, nem is csinálnak túl nagy faksznit belőle, citromsav, aszkorbinsav, keményítő, mi kell még?

 

hitlerszalonna.png

Barackíz/hitlerszalonna

Sütésálló lekvár.  Mint sok remek táplálékot természetesen ezt is a háborús teherviselésből kifejlődött éhinség és nyomor  hívta  életre. Beton keménységű, könnyen tárolható förtelem, leheletnyi gyümölcsre hasonlító valamikkel, cukorral ha épp akadt  és más kellemes kiegészítőkkel,  mint  a  porcelántörmelék, vasszög, gézdarab, kinek a  gusztusa  szerint. Élelmeseb nagynénik az  egérrágta  kredenclyukakat  is  ezzel  toldozták-foldozták, mivel ha  ebbe harapott szegény egér,  biztos, hogy  nem  tért  vissza  egyhamar. Mindemellett szerintem kerti  vagy szobai papucsnak is ideális, csak türelem és egy éles bökő kell hozzá, hogy a kívánt alakúra formázzuk, illetve némi furfang.

 

Fagyasztott halászléalap

Igazi, jó minőségű halászlevet sosem fog előállítani az, aki úgy indul neki, hogy mélyfagyasztott állapotban vásárolja meg hozzá az alaplevet. A jó halászléhez a legnagyobb körültekintéssel kell megválogatni minden egyes összetevőt, a haltól a fűszerekig, a paprikától a tésztáig (tájegységtől függően, ugyebár). Sűrítmény segítségével maximum piros színezetű hallevest lehet kreálni, amelyet igazi gasztroforradalmár sosem venne a szájába.

 

***

Kapcsolódó:

 

Új gasztronómiai csoda született: a kenyeres kenyér

 

A nagy budapesti kávézóteszt

 

A McDonald's-os tojás titka

 

A hónap terméke: a laktózmentes májkrém

 

Legközelebb a legborzasztóbb készételekkel jelentkezünk, ha rányomsz a like-ra, nem maradsz le róla!


31 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://fuggohirugynokseg.blog.hu/api/trackback/id/tr396258920

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

No ez a cikk sajnos csak egy többször emésztett közhelybüfi lett.
A felsoroltak közül a kv tejszín van itthon, utazásnál a túlélőkészlet része a neszkávéval együtt. Koffeinfüggő vagyok. ;)
A krinolin és a szafaládé egy kövér virsli vagy egy sovány párizsi, ennek megfelelően van belőle nagyon szar és elfogadható egyaránt. A ruhadarab kapta a hentesáru nevét. Ami ruhában bizarr, húráruban még lehet jó és gusztusos.
A surimi nem része a magyar hagyományos konyhának, nem tudom, mit keres itt.
A löncshús gyermekkoromban még ehető volt, húsból készült és hűtés nélkül eltartható volt (nem volt jellemző a háztartásokban a hűtőszekrény). A maiak vízből (sok vízből), vágóhídi hulladékból és műanyagból készülnek, a már macskák sem ennék meg.
Hát, a löncshús már huszonéve is siralmasan trágyaszerű volt, katonakoromban volt szerencsém mindenféle verziójához. Eredetileg persze lehetett ez is egy teljesen jó minőségű húskészítmény (mint például a párizsi, amit "feltalálásakor" bizony válogatott színhúsból csináltak), de mostanra tényleg a macskák is körbeokádják.
Ez "a margarin majdnem műanyag" duma komplett hülyeség, még akkor is, ha kémiailag nagyjából helytálló is lehetne. (Ez az összefüggés, akár 1-2 atomnyi, vagy éppen molekulaszerkezeti eltéréssel az élelmiszerek jó nagy részére felállítható.) A mai margarinok túlnyomó többsége egyébként már régóta nem tartalmaz keményített (hidrogénezett) zsírokat, hanem növényi olajból, állományjavítóból (ami akár teljesen természetes is lehet, a lényeg, hogy az olajat, és vízbázisú folyadékokat kvázi homogén keverékké lehet vele varázsolni), valamint aromákból, vízből áll.
Az étolajat hiányolom a felsorolásból. Nem tudom mostanában miből készítik, de inkább sütnék pakurában. Elég megéreznem a szagát vhol, és menekülök.
Ez mind szep, de azt hiszitek a vilag 999 orszagaban nem pont ugyan ezeket ill lokalis verzioit talaljatok az uzletekben? Azt hiszitek, hogy az ezer Michelin csillagos Tokioban nincs szurimi az atlag haziasszony asztalan vagy nem margarinnal eszik reggel az amerikai szalmiakizu kockakenyeret?
A margarin vs. vaj-polémia az érintett lobbik párharca. Jó minőségű margarin is létezik és nem fagy kővé a frigóban, ami bizony előny. Máskülönben mi műkaját nem veszünk, csak "igazit", nem sózok, kevéske fűszer jöhet, ha "hozzáadott értékké" válik. A pirospaprika, ahhh...Halászléalapot a halastól veszek, megsütjük, vagy pörköltként esszük.
@gmihaly:
Semmi bajom a margarinnal, amíg nem nevezik vajnak (mármint nem a "kockamargarint", hanem a kenyérre kenőst), mert attól ordítani tudnék.
@gmihaly:
"nem fagy kővé a frigóban, ami bizony előny"

A gépzsír sem dermed meg a hidegben, mégsem esszük meg.
@Before:
Bizony, bizony, a hadseregben az egyik alap élelmiszer volt a vagdalthús.
Emlékeim szerint 6 különböző változata volt (Vagdalthús, Különleges Vagdalthús, Tavaszi Vagdalthús, sajnos több nem jut eszembe).

De a seregben volt konzerv csokoládé is, májkrémes dobozban, kanálgéppel nyitható.
Ma, az megérne külön egy beírást! (Nálunk a laktanyában egy emberről hallottam, aki megevett egy egész dobozzal, de nagy valószínűséggel urban legend volt!)
A bombasztikus felvezetés szerintem alapjaiban hamis.

Hazánkban nem zajlik gasztroforradalom, legfeljebb kísérleteket tesznek egy másutt jól és jövedelmezően működő iparág, a vendéglátás feltámasztására korszerű módon. Ennek része a konyhai technikák megújítása, a receptek és eljárások frissítése és a minőségi alapanyagok felé fordulás (kísérlete), valamint annak az elfogadása, hogy a vendéget ki kell szolgálni (ez az éttermekben még ma is sokak számára meglepő).
Magyarországban milliók küzdenek az alacsony jövedelem okozta megélhetési problémákkal, és természetesen a mentalitás is leragadt egy kicsit. Háztartások százezrei vannak, ahol sem pénz, sem igény nincs a minőségre és a továbblépésre, sem receptek terén, és főleg nem a minőségibb és drágább alapanyagok felé. Aki meg venné a jobbat, az meg küzdhet a korszerűtlen és pocsék kínálattal. Szóval forradalomról beszélni igencsak eltúlzott dolog, itt és ma.
Nem a régi iskolával van a baj, hanem a mai árukkal. Öreg vagyok. 30-40 éve még szerettem a lecsókolbászt is, mert nem volt túl fűszeres, lehetett sütni, főzni. Most, ha megpróbálod megsütni, fél centi trutyi lesz a serpenyő alján. A múltkor vettem Kaiser páros debrecenit, hogy ne csak az olcsókat említsük, ugyanez történt. Ragacsos, nyúlós folyadékban állt „sütés” után. Nem kellene így lennie, a tesóm néha hoz Lengyelorszábból lecsókolbász kizézetű valamit, tökéletesen ropogósra süthető. Tök olyan, mintha húsból lenne. Lehet, hogy abból is van.
Ifjúkorom konzervjei az orosz cserekereskedelem kapcsán. Tintahal sós lében. Kikaptad a dobozból, átsütötted egy kis vajon, bors, kész a vacsi. Ráktörmelék konzerv. (a túl apró, vagy törött elemekből készülhetett, így ez is nagyon olcsó volt). Dobozból ki, egy kanál tejföl, só, bors, mehetett a piritósra. És ezek felismerhető kaják voltak. A ráktörmelék nem pépesített kulimász volt, a morzsáknak egyenként volt ízük, állaguk. Néha elkap a nosztalgia, felmentem az Arbat honlapjára, hát már az is csak surimivel volt tele. Tavaly vettem löncshúst. Nem kellett volna. Pedig diákkoromban az még olyan állagú volt, hogy sokszor kaptuk a menzán kirántva. Feltétnek.
Még Dedalonnak. Az étolaj nem ördögtől való, de vettem már olyat, hogy kidobtam, de azt is, amit megsütöttem benne. Bundáskenyérnek a Vénusz használható szerintem. Az olívaolaj is étolaj, azok között is van rettenetes is, túl erős ízű is, fanyar is, ami elrontja a kaját. Évek óta a Spárta Goldot használom főzelékekhez, csőben sült zöldségekhez, főtt tésztákhoz. Drágább, mint a Vénusz, viszont ezekhez a kajákhoz nem kell sok. Csak azért írom ezt a litániát, mert a sógornőm is azt mondta, hogy próbálta az olívát, de a család nem szerette, miközben a férje évek óta jóízűen eszi nálam az azzal készült kajákat, csak a sógornőm sem jót talált.
@dedalon74: Bocs, írtam egy hosszú, az egyik része Neked szól. Szétszedhettem volna.
@élhetetlen:
A jó oliva olaj jóval drágább mint a napraforgó olaj, de nem kell nyakig önteni a kaját főzés közben. Az meg egy nemzeti tragédia, hogy minden ami jó és finom és egészséges, az nem ízlik a magyarnak:

- olíva olaj, halak általában, halszagtól való beteges undor, padlizsán, bárány hús, fűszerek (oregánó, rozmaring, stb.), cékla, spárga....

De vannak értékes anyagok is, amit gyakran használunk:
fokhagyma, friss zöld hagyma, újabban medvehagyma, póréhagyma

talán inkább ezekre kellene inkább alapozni a gasztroforradalmat.
@magyar bucó: hát a neszkávétól nem fog enyhülni a koffein-elvonási tünetegyüttesed...
Gasztroforradalom, gasztoizéhegyek=urizáló modoros baromság, újpógároknak (lásd bor, jazz, vitorlázás, és egyéb dzsentroid hülyeségek

Vegeta - király
Rama - elmegy
Löncshús - király (szafaládé, krinolin valóban horror, én a 80-as években sem vettem a számba)
Macisajt - király
Surimi - elismerem, tényleg borzalom, néhány éve még a gasztrokánon része volt, mint a zakóujjon hagyott márkajelzés, mostanra rájöttek a dzsentrik, hogy tényleg szar
Hitlerszalonna - kikopott hál'Istennek, szar vót
Fagyasztott halászléalap - legnagyobb találmányok egyike

Na ennyit erről. Szar látni, hogy egy ilyen jó íráskészségű ember is csak erről a gasztrodivatról képes írni, elpocsékolt tehetség :-)
@Szarazinda: igénytelen vagy, ennyi

Ezek nem divatdolgok, hanem értelmes dolgok. Dzsentrizni meg valami ősi román szokás lehet.
:-D

A vilag masik felerol olvasva, a kepeket vegig nezve, ugy elfogott az ehseg hogy az nem igaz ...

Errol mindig az jut eszembe mikor anno elkezdtem dolgozni, es a fonokom meg egy masik ujjonc srac azt elemezgette, hogy az ilyen olyan melybarna kokemeny sokmagos meregdraga kenyerek kozul melyik a jobb ...

En meg csak ultem ott ... es arra gondoltam ezek meg nem ertek haza hajnali 4 kor "picit" ittasan, es nem altak neki falatozni (minden bizonnyal mereggel telenyomott) 4-5 cm vastagra vagott, Tesco-s feher kenyeret? :-)
Kedves cikkíró, hát mit mondjak, elég agymosottra sikerült a poszt.
Elárulnék pár újdonságot:
A mostanában gyakran emlegetett bezzegországban is vannak hasonló kolbásszerű képződmények mint a krinolin, csak Wurst néven a sok sznob már megveszi.

Sőt kávétejszín is van, és margarin. Löncshús is létezik. De jó hogy mi magyarok megmutatjuk.
Ez a lényeg.

A német vegeta a maggi. Van ömlesztett sajt is. A citromban meg pont citromav van. Manapság ugyanazt a szart adják el higítva citromléként, csak te kevesebb anyagot vegyél tébb vízzel. Csak nem árulják el, így lehet hogy hülyén fogsz meghalni...

Egyébként annyit hozzátennék, hogy régen ezek csak a pesti sunkóbunkó proletárnak (nem a buadainak) -aki szerint a csirke bőrét a nejlonzacskó borítja- voltak ezek a "spájz"-ban.
@enpera: Nyugatról néha magyarország is románia sajnos. Úgyhogy óvatossan a románozással.
monnyuk ezek a termékek egy része teljesen rendben van, ha jó alapanyagokból van elkészítve.
nemtom mi olyan rettentfos egy sajton, ami tejjel és tejszínnel van összefőzve...
ugyebár ki mit vesz meg arról általánosit, krinolin-szafaládé olyan mint minden hústermék, van belőle alacsony meg magas hústartalmu, rossz meg jó, aki a szart veszi belőle occoé az így járt. Ugyanez a löncshusra is igaz, aki megveszi a 30% hustartalmu occogazdaszágoszat az megérdemli, de van belóle 85-92%-os is, az meg finom. Margarin ügyben nem feltétlen a saját memóriára kellene hagyatkozni, a II.VH idején már közel 80 éves találmány volt és az usarmy-nak nem sok köze volt hozzá
@Hangyasav: "hazànkban nem zajlik gasztroforradalom.."
De.
@Sexual Harassment Panda: De nem.
A lakosság arányaiban egy törpe minoritás kísérletezik, ami az ízlések és pofonok elv alapján nem is baj, magánügy. Baj az, ha ez csoport forradalomnak nevezi a hobbiját és osztani akarja az észt a nagy többségnek.
Fogadni mernék, hogy az itt felsorolt termékek közül a legtöbb túléli a "forradalmi" étekkölteményeket.
Nézd meg a Michelin-csillagos éttermek forradalmi rakott burgonyáját /adagonként súlyos ezrekért/, rákereshetsz a guglin, meg nézd meg a nagyiét, TE forradalmár fikázós. Melyikből kérnél még egy adagot? Hogy lehet valaki ennyire egy bites? Legalább jól fizet az ökörség?
@nemszólokmégegyszer:
Egyértelműen a nagyiéból, bár abból nem kell, ugyanis egy adaggal is jóllakom.
@Sexual Harassment Panda:
A forradalomhoz tömegek kellenek, nem elég pár tucat ember.
@magyar bucó: Magtarorszàgon gasztroforradalom zajlik.
Ami ma Magyarorszagon zajlik, az a merhetetlen elszegenyedes. Eppen ezert az emberek azt esznek amit tudnak.
Van akinek a szoja/borkepep virsli sem kerul az asztalara unnepkor.
Hogy van par ember aki nem is tudja pontosan hogy mit akar megreformalni, az csak statisztikai hiba.


Függő Hírügynökség © 2012 | Impresszum | Médiaajánlat | Monarchia | Antimetál | Spoiler | Muszlim Csajok |