SPOILER - Kipróbáltuk az új menőséget, a 4DX moziélményt, ami azoknak van, akik nem elégszenek meg a 3D szemüveg és a HFR technológia nyújtotta borítékolható fejfájással, és némi felárért örömmel tűrik, hogy lefröcsköljék őket. Az eredmény azonban lehangolóbb, mint egy Harrach Péter összes - olyan, mintha egy rendkívül béna masszásfotelben ültünk volna két órát.

A 4DX a gyakorlatban azt jelenti, hogy különböző fény- és szaghatások kísérik az előadást, miközben a székünk együtt mozog a vásznon látottakkal. Elviekben. A valóságban inkább úgy tűnt, hogy a székünk teljesen random mozog, de legalábbis semmiképp sem együtt a kamerával. Mert ha volna valami, ami igazán érdekessé tehetné a filmet, az az, ha a kamera mozgását próbálná lekövetni az ülés. Ehelyett arra helyezték a hangsúlyt, hogy ha a képen valami mozgás van (márpedig ha épp nem Tarr Bélát nézünk, akkor általában van, tekintve, hogy ellenkező esetben értelmetlen volna 4DX vetíteni a filmet), akkor a szék folyamatosan mozog. A két órás film alatt majdnem végig rángatózott alattunk az ülés, ha kellett, ha nem. Fogalmunk sincs, ha a filmképen épp kívülről nézzük, amint elrepül valami, akkor mi, a nézők miért érzékeljük például a repülőgép rázkódását. Különben is, ugyanezt az élményt megkaphatja bárki, aki valamely hazai gyorsvonaton megpróbál filmet nézni a latopján vagy tabletjén. A közvetlenül mellettünk elsuhanó gépek érzékeltetésére kis fúvókák voltak az ülésbe építve, melyek fejmagasságban ontották magukból nagy nyomáson a levegőt egy-egy másodpercig. Mindezt körülbelül úgy éltük meg, mintha valaki teljesen véletlenszerű időközönként a fülünkhöz tartott volna egy gumibelsőszelepet, és kiengedett volna némi levegőt, hogy felborzolja a hajunk.

Az idilli tájképeket a virágos rétek illatával köszönő viszonyt sem ápoló wc-frissítők jellegzetes szagával próbálták meg feltuningolni. A robbanásokat némi füst is kísérte, de azokból kizárólag az első sornak jutott, nekik viszonyt elég töményen. Ők egyben megkapták, ami a mozi teljes közönségének elég lett volna, a füst azonban nem olyasvalami, amiből az ember vesz magának egy kicsit, aztán meg továbbadja a többieknek, hogy osszák szét. Vízfröcskölés ellenben nem volt, pedig vártuk, sőt, egy vízalatti jelenetnél kicsit meg is rémültünk, hogy mi lesz, ha váratlanul elárasztják a termet, csak hogy érezzük, amit Tom Cruise is. Az előadás előtt egyébként egy dolgozó körbejárt, és felszedette például az ülés elé letett táskákat, nehogy beszoruljanak, ha bemozdul valami. Már-már vártuk, mikor pattan elő egy stewardess, hogy elbalettozza a biztonsági instrukciót felszállás és landolás esetére, meg hogy megmutassa, hol vannak az oxigénmaszkok arra az esetre, ha Tom Cruise mégsem vezetné olyan faszán az űrhajót. Ehelyett csak egy unalmas figyelmeztető üzenet jelent meg a film előtt, hogy ha véletlenül elejtünk valamit, azt csak a film után próbáljuk meg előszedni - gyanítom, hogy erre azért volt szükség, mert akadt már olyan delikvens, akinek a film kellős közepén sikerült fejjel előre beszorulni az izgő-mozgó fotel alá. A magunk részéről mi is óvatosságra intenénk mindenkit, hogy messziről kerüljék a 4DX mozikat!