ÖNKÉNTES MÉRVADÓ - A fényevőket valahogy úgy képzelem el, hogy ha éjjel, suttyomban fölkelnek nassolni, akkor csak kinyitják a hűtőajtót, és állnak előtte egy darabig. A gyerekek meg lámpaoltás után a takaró alá bújnak egy zseblámpával, hogy némi tiltott desszertet küldjenek a vacsora után. A fényevők szerintem napjában egyszer esznek - reggeltől estig tudniillik, vagy legalábbis, amíg világos van. Ha ez igaz, bizonyára lesznek majd kórosan elhízott példányok is, onnan meg már csak egy ugrás, hogy fénybulimiás legyen valaki.
"Etiópiában meg éheznek..." - ha nem hallottam százszor ezt a mondatot az életben, akkor egyszer sem. Mondjuk mikor nem bírom már megenni az utolsó falatot, és otthagynám a tányéron, erre valaki bebüfögi, hogy "Etiópiában meg éheznek...". Miért, az etiópoknak jobb lesz attól, ha én mindent megeszek? Persze értem én, hogy pazarolni nem szép dolog, ha csak tehetem, kerülöm is minden formáját. Az ember amúgy is hajlamos többet enni a kelleténél, szóval minden szempontból jobb az, ha kerüljük a túlfogyasztást. Viszont az már baromira álszent, és undorító dolog, ha mi, akiknek jut ennivaló, önző és idióta érdekekből megtagadjuk magunktól az evést. Mondjuk azért, hogy úgy nézzünk ki, mint az XY a magazinok címlapján. Vagy mert úri kedvünkben elkezdtünk valami fennkölt XXI. századi eszmében hinni, ami teljesen szembemegy a józan ész diktálta törvényszerűségekkel.
Nem tudjuk, hogy egyes sajtóhíreszteléseknek megfelelően valóban a fényevéssel és más tudománytalan baromságokkal kapcsolatos hiedelmek vezettek-e a múlt heti agárdi tragédiához, annyi viszont bizonyos, hogy tényleg élnek köztünk olyan, akiknek legfőbb gondjuk az életben, hogy megszabaduljanak az evéssel járó "vesződségtől". Ők azok, akik alanyi jogon aspirálnak a Darwin-díjra.
Enni ugyanis kell. Ráadásul még jó is (alapvetően, jobb esetben, ugyebár). És az, akinek az az egyik legnagyobb gondja az életben, hogy ennie kell (és volna is mit), annak bőven kijárna a Monty Python-féle hallal pofozós táncból. Ha fényt zabálni olyan könnyű lenne, akkor éppenséggel nem az etiópokkal példálózna mindenki, ha véletlenül az éhezésre terelődik a szó. Etiópiában ugyanis rohadt sokat süt a nap. Annyira, hogy a neve görögül azt jelenti: "ember napsütötte arccal" (mondta a Wikipedia, annak meg ugye mindig igaza van). Ha valakik, hát az etiópok már tuti rájöttek volna a fénytáplálkozás nyitjára - ugyanis baromi nagy szükségük volna rá. Ha valaki mindenáron és önként le akar mondani a hagyományos táplálkozásról, annak csak egy elfogadható oka lehet, nevezetesen, hogy az illető tök hülye (ezt polkorrekten úgy mondják, hogy pszichés gondokkal küzd, de mi maradjunk a józan magyar megfogalmazásnál). Hülyének lenni pedig demokráciában alapjog. A miénkben meg pláne. Ha viszont valaki a saját hülyesége révén másokat is veszélybe sodor, azt már nem lehet egy egyszerű legyintéssel elintézni. Legyen az a hülyeség a fényevés, a gyógyszeripar összeesküvései, vagy az, hogy az IMF drónokkal bombázza a kolontári vörösiszap-tározót. A hülyeségnek ugyanis megvan a maga helye: előbbi példáknak a felnőtt ember magánszférájában, utóbbinak az Echo Tv-n. A gond az, ha túllépnek ezeken a kereteken, és éhhalálhoz, vagy Táncsics-díjhoz vezetnek. Goethe-vel szólva: több fény kellene, sokkal több. De nem úgy, ahogy ők gondolják.
