DALFEJTŐ - A politikus is ember (legalábbis emberként kezdi), és mi lehetne emberibb, mint a zene? - kérdezné a bennünk élő Yehudi Menuhin. Gorbacsovtól Nixon-ig, Berlusconitól Cicciolinán át Oszkó Péterig összeszedtünk néhány példát azok közül, akik mindkét oldalba belekóstoltak.
Mihail Gorbacsov
Gorbi nem csak mint a széthulló Szovjetunió első és utolsó elnöke, valamint egy terebélyes májfolt tulajdonosaként ismert, de kreatív területek iránti vonzódását is megmutatta már a világ előtt. Szerepelt Wenders-filmben, Pizza Hut és Louis Vuitton reklámban, négy évvel ezelőtt pedig kiadta első, és mindmáig egyetlen albumát is. A Songs for Raisa című lemez egy évtizeddel korábban leukémiában elhunyt feleségének állít emléket, bevételeit pedig jótékony célra fordították. Gorbacsov hagyományos orosz szerelmi balladákat énekel rajta, Andrej Makarevics zenéjére. Íme egy példa:
Bill Clinton
Az Egyesült Államok 42. elnöke aztán szerette a szaxizás minden formáját, azt meg kő' hagyni. Önéletrajzi könyve szerint zenész szeretett volna lenni, mielőtt a köz szolgálatának szentelte volna életét. Tévéműsorokban és parádékon is fellépett, és a beiktatási ünnepségén is játszott.
Jón Gnarr
Nem vágja, ki ez a fazon? Nos, ő Reykjavik aktuális polgármestere, aki egy viccpárt jelöltjeként nyerte meg az önkormányzati választásokat mindenki legnagyobb meglepetésére. Ez kábé olyan, mintha nálunk a Kétfarkú Kutya Párt vezetné Budapestet, Gnarrnak ráadásul semmi politikai tapasztalata nem volt: fiatal korában egy Nefrennsli (nagyjából: Taknyos Orr) nevű punkbandában nyomult, később pedig komikus lett, meg rádiós műsorvezető. A Legjobb Párt kampányához mindenesetre készítettek egy jó kis dalt, amiben megcsodálhatjuk Izland legviccesebb pártjának színe-javát.
Richard Nixon
Az Államok egyetlen olyan elnöke, aki lemondott posztjáról, nem csak a hatalmi játszmákban jeleskedett, de a zongorával is ügyesen bánt. Hét éves kora óta tanult zenélni nagybátyjától és nagynénjétől, és számtalan helyen fellépett. A zeneszerzés is értékelte, alább például saját zongora concerto-ját mutatja be egy korabeli tévéműsorban:
Condoleezza Rice
Nem csak Nixon szerette csapkodni a fekete-fehér billentyűket, hanem George Bush volt külügyminisztere, Condoleezza Rice is. Már az anyja is zenetanár volt, a nevét pedig állítólag egy olasz zenei utasítás után kapta (con dolcezza = "édesen"). Zongoristának készült, de váratlanul inkább diplomata lett, így ma már csak egy helyi kamarazenekarban koptatja a billentyűket. No azért nem kell sajnálni, már gyerekként a denveri szimfonikusokkal nyomta, azóta pedig játszott már II. Erzsébetnek is. Itt éppen Aretha Franklinnel tolják az ipart:
Silvio Berlusconi
A fölöttébb ellenszenves olasz politikus hajlamos rá, hogy minden létező módon saját magát promózza, így verődött össze a népszerű itáliai énekesnővel, Loriana Lana-val, akivel kiadtak egy kislemezt Tempo di Rumba címmel. Isteni igazságszolgáltatásnak érezzük, hogy nem találtuk meg a felvételt, de itt van helyette a művésznő egy másik dala, melyet az imádott politikus tiszteletére írt seggnyalásból. Nagyon kifejező, a szövege nagyjából annyit tesz, hogy Berlusconi egy arany testű isten, és persze éljen mindörökké.
Cicciolina
Bezony, ha már Loriana Lana egy zenész, aki kurválkodik a zenével, miért hagynánk ki valakit, aki a testéből él, és amikor unatkozik, lemezeket készít. Fogalmunk sincs, hogy a fenébe lehetett Staller Ilonából parlamenti képviselő Olaszországban, de azt még kevésbé értjük, kinek az agyament tanácsára törhetett énekesnői babérokra. Három komplett lemezt jegyez, állítólag egyes dalait simán betiltották az olasz rádiók. Mi megértjük:
Wyclef Jean
A Fugees egykori tagja, aki szólóban is elég szép sikereket ért el politikusként már nem jutott el az áhított csúcsra. 2010-ben ugyanis Haiti elnöki posztjáért kívánt indulni, de elutasították, mivel a választások előtt öt évvel még nem élt a tengerparti országban.
Bónusz: Oszkó Péter
Bajnai pénzügyminisztere egy blues zenekarban szájharmónikázik, legutóbbi lemezük dalait pedig egyszer már mi is alapos dalfejtésnek vetettük alá. Akkor páran nem vették a lapot, de Oszkó facebook bejegyzése alapján valószínűleg értette a poént. Itt éppen egy jelen sorok írója által különösen nagyra becsült kocsmában nyomják:
További rákenroll tartalmakért kövesd a Spoilert a Facebookon,
