ENTERTAINMENT WEAKLY - Csodás héten vagyunk túl: Európa önjelölt, hipokrita erkölcscsőszei egy emberként hördültek fel, amiért egy hatalmas cirkuszban fellépett egy szakállas nő, ráadásul még meg is nyerte azt. A gond ezzel csak az, hogy a szakállas nő nem szakállas nő, aki pedig ezen fanyalog, az még annál is sötétebb, mint amekkorának a homofóbiája alapján gondolhatnánk.
Nem gondoltuk volna, hogy létezhet olyan, akinek ez nem egyértelmű, de úgy tűnik, nem mehetünk el mellette anélkül, hogy ne rögzítenénk: az Eurovízió zenei szempontból NEM FONTOS esemény. Egész konkrétan semmit nem számít. Magát komolyan vevő zenész nem megy a dalfesztiválra, ha mégis, annak pedig két esete lehet: pénzért bevállalja (akár arccal, akár a háttérből, mondjuk zeneszerzőként), vagy már eleve ott van egy súlyos önértékelési problémája, hogy komolyan veszi magát.
Az egy szem ABBA kivételével nem akadt senki, aki az Eurovízió okán akár csak egy lábjegyzetnyi komolyan vehető nyomot tudott volna hagyni a popzene egyetemes történetében. Azt pedig, hogy a '74-es győztesnek vajon sikerült volna enélkül, nyilván soha nem fogjuk már megtudni, de mi arra tippelnénk, hogy igen (az pedig, hogy ezt a bizonyos lábjegyzetet miként értékeljük, az megint egy más tészta, mert ugye ízlések és pofonok). Az Eurovízió ugyanis a zene bulvárja. Szerencsésebb országokban (és szerencsésebb esetben) ezt pontosan tudják, ezért indítanak ennek megfelelő produkciókat: cuki nagyikórust, eszementül tangóharmonikázó jelmezes idiótákat, Epic Sax Guy-t, és hülye nevű, női ruhába öltözött szakállas férfit. Ez utóbbi (azaz Conchita Wurst) pedig ebben a műfajban - a bulvárban - simán pehelysúlyúnak számít. Úgy is mondhatnánk, hogy egy szakállas, női ruhás fószer a fasorban sincs mondjuk egy herevasalós Berki Krisztiánhoz képest.
A Heti Válasz, a KDNP, a Jobbik, a Magyarok Világszövetsége nevű önjelölt nemzetmentő szakkör és az orosz idióták, akik saját, hetero Eurovíziót követelnek a hazájuknak ez esetben egy bulvárszinten is gyenge lábakon álló produkciónak csinálnak ingyenreklámot, ami amúgy az Eurovízió eredeti célja: minél több pénzt termelni abból, hogy az emberek imádják a gagyi, giccses, műanyag produkciókat. Egy skandináv országban például hatalmas buli az Eurovízió: megtelnek a kocsmák, és mindenki a képernyőre tapad, de nem azért, mert onnan várja a következő zenei Messiást, hanem mert jót mulatnak néhány súlytalan, vicces produkción, és közben kulturáltan lerészegednek. Magyarul: helyén kezelik ezt az egész dolgot, és nem gondolják, hogy egy kereskedelmi célú televíziós vetélkedőtől kellene azt várni, hogy jó példával járjon a fiatalok, vagy bárki előtt. Ha azt akarod, hogy a kölyköd igényes tartalmat fogyasszon, ne az Eurovízió elé ültesd, hanem mondjuk adj a kezébe könyveket!
Aki azt gondolja, hogy Conchita Wurst eredménye óriási győzelem az ún. meleglobbinak (bármit is jelentsen), vagy épp "vélemény-terrorizmus", az úgy sötét, ahogy van. Annyi történt, hogy egy gagyi tévéműsort megnyert egy szokatlan öltözetű fazon. Rossz példáról, és erkölcsről papolni, miközben halálosan komolyan vesszük ezt a csillogó bulvárcirkuszt körülbelül olyan, mintha a Story magazint akarnánk összehasonlítani a Bibliával. Vagy a Játék határok nélkült az Olimpiával. Amiből az következik, hogy a felsorolt berzenkedők nem csak homofóbiában szenvednek, hanem kulturális szempontból is a béka segge alatt élik a mindennapjaikat, és nem látnak túl a bulvárszennyen, ami egyébként nem szúrja a szemüket, csak ha véletlenül felbukkan egy szakállas pasas, aki történetesen pont női ruhában érzi jól magát. Mondjuk szerintük biztos Freddie Mercury is csak egy kutyaütő volt.
Sebaj, szerencsére mi biztonságban vagyunk ettől a kulturális mételytől, és örülhetünk a sokkal színvonalasabb produkcióknak, mint a lemezeladási listákat vezető mulatós műfaj, meg az X-faktor versenyzői, meg hogy sorbanállás van a Mamma Mia!-jegyekért a Madách előtt.
