KÉPLEGÉNY - Sose értettem ezt a beöltözősdi dolgot. Az én apám sose volt Mikulás, mondjuk túl cingár volt ahhoz, hogy hiteles legyen, az iskolai és egyéb rendezvényeken páváskodó műszakállú bértélapókat meg nem szoptam be. Így a farsangon túl nem igazán buzgálkodott bennem a vágy, hogy bármilyen hétköznapitól eltérő gúnyában flangáljak és várjam, hogy kihúzzák a tombolán a számomat és nyerhessek egy enyhén megviselt plüss oroszlánt. Ezzel szemben valahol még a húsvét is óriási dili, ahol apukák és nagypapák, szomszédok, fizetett idióták nyúljelmezbe bújva szereznek örömet a még hiszékeny kisgyerekeknek. Vagy ahogy azt a múltból átmentett képek is mutatják, Donnie Darko rémnyulaként riogatnak babazsúrokon.
A jelmez, a fekete-fehér kontraszt, az az arc minden hitchcocki rettegést átad.
Nincs menekvés a flanelinges mutáns vérnyúl szorításából. És ezt a gyerekek is érzik.
John Cleese és Claire Danes.
Igen, ez a tipikus "Ki a fasz vagy te? És mit keresek én itt?" tekintet, ami egy az egyben leolvasható a kislány arcáról.
Kommentár nélkül, csak még annyit, hogy:"Bezzeg régen minden jobb volt."
(Buzzfeed, mi más)
